Zöldséges tészta

Csajos főzést szerveztem ma. 

Az úgy volt, hogy anyósom küldött zöldbabot kb 2 hete. 1 hetet utazott az autóban, mert a férjem megfeledkezett róla, aztán további 1 hét következett a hűtőben, mert akkor meg én feledkeztem meg róla. Még jó, hogy a gyereket nem hagytuk még el sehol.:)))) Szóval eszembe jutott a zöldbab és volt mellette a hűtőben tejföl és sonka és találtam sárga- és fehérrépát és beindult a fantáziám. 

Zöldséges tészta

Hozzávalók: ( bő 2 személyes adag)
- 1 nagy fej lilahagyma
- 1 nagy sárgarépa
- 1 nagy fehérrépa
- 2 nagy marék zöldbab
- 20 dkg gépsonka
- 2-3 dl tejföl
- 250 g. tészta (nálam lebbencs, ez volt itthon. Murphy, hogy pont a tésztagyáros feleségének nincs otthon tésztája :))

A hagymát szeletekre vágtam, a sonkát csíkoztam, a répákat nagy lyukú sajtreszelőn lereszeltem, a babot 2-3 cm-es darabokra vágtam. Pici olajon megfonnyasztottam a hagymát, majd hozzáadtam a sonkát, répát, babot. Pirítottam pár percig, majd pici vizet öntöttem alá, sóztam, borsoztam és fedő alatt puhára pároltam.

 Amikor elkészült, hozzákevertem a tejfölt és beleforgattam a kifőtt tésztát. Fedő alatt pihentettem még kb 20 percet. (Addig megetettem a pici lányt) Nos a tészta szépen felszívta és besűrítette a mártást, ami gyönyörűen körbeölelte a tésztát. Szaftos volt és krémes. Érdemes picit bővebb levet hagyni a ragun, majd a tészta eltünteti. Ebédre és uzsonnára is ezt ettem!!! Erre a férjem vacsira beállított 2 hatalmas hamburgerrel és egy tálca sütivel. Bele sem merek gondolni a mai kalóriafogyasztásomba! Ellenben rengeteg boldogsághormonom termelődött :)))

Lasagne, ahogyam mi szeretjük.

Vagyis, ahogyan a férjem szereti, mert én ugyan szeretném spenóttal is vagy brokkolival is, de Ő igazi húsevő, így ez a lasagne is a klasszikus recept nyomán készült. Hússal, besamel mártással. A blogon van már egy recept, de azóta kicsit finomodott a recept, ezért megosztom veletek mégegyszer.

Nem készítem túl gyakran, mert azért elég időigényes recept és a 9 hónapos kislányom nem túlzottan támogatja anya konyhai törekvéseit. Az elmúlt időszak nagyjából a 30 perces kajákról szólt.

De ma apa babázott, anya pedig alkotott. :))

Lasagne

(egy szép nagy tepsire való adag)

Bolognai szószhoz: 
- 1 kg darált hús
- kb. 80 dkg paradicsom
- 500 ml sűrített paradicsom
-1 nagy fej hagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- só, bors
-oregano, bazsalikom, kakukkfű

Besamel mártás:
- 1,5 l tej
- 5 ek. liszt
- vaj
- tejszínes krémsajt
- só, bors, szerecsendió

Tetejére sajt és 2 szép nagy paradicsom.
Lasagne tészta, vagy lebbencs. Nem titok, hogy a vállalkozás, amibe tavaly belefogtunk egy száraztészta üzem. Természetesen a saját tésztánkat használom, most is ezt tettem. A lebbencs tésztánk nincs apróra törve, így kiválóan megfelel a lasagne-hoz is. A fenyőfás bevásárlóközpontokban (az Inter kezdetűekben:))megtaláljátok Szőlősi Tészta néven.

Elkészítés:

A hagymát apróra vágom, megfonnyasztom, majd hozzáadom a húst és megpirítom. Közben meghámozom a paradicsomokat, apró kockákra vágom és a húshoz adom a sűrített paradicsommal együtt. Belereszelem a fokhagymát is. Sózom, borsozom, és fedő alatt összefőzöm. Kb. 20 perc. 

A legvégén oregánóval, bazsalikommal és kakukkfűvel ízesítem.

A besamel mártáshoz felolvasztom a vajat, rádobom a lisztet, majd állandó kevergetés mellett hozzáöntöm a tejet. Állandó kevergetés mellett besűrítem, majd hozzáadom a sajtot, sózom, borsozom és szerecsendiót reszelek bele. Sokkal jobb frissen reszelni, mert az őrölt íze meg sem közelíti a frissen reszeltét. Én ebből jó sokat használok, mert imádom. A kedvenc fűszerem.

Ezután a tepsi aljába rakok egy kis bolognai mártást, majd jön a tészta-bolognai-besamel-tészta-bolognai-besamel stb. Itt megjegyezném, hogy  rétegek közé szórt parmezán biztosan nem rontaná el, de nekem most nem volt itthon. A legfelső réteg besamel legyen, erre karikára vágott paradicsomot és rengeteg reszelt sajtot teszek. Előmelegített sütőben, lefedve kb 30 percig sütöm, majd fedő nélkül pirulásig. Érdemes mély tepsibe tenni, mert a sok szaft, gyönyörűen elkezd majd bugyogni, és a tészta lerakásánál nagy trükk, ha nem szorosan egymás mellé helyezzük el, hanem hagyunk némi helyet közöttük. Én már jártam úgy, hogy a tészta kimászott a tepsi oldalán, mert nem volt helye megdagadni.