Pénteken állásinterjún voltam a nagy Budapesten.
Megjegyzem várakozásaimat felülmúlva teljesítettem.
Jól sikerült a meghallgatás és elégedett voltam magammal.
(még akkor is, ha nem az enyém lesz az állás)
Ennek örömére el is határoztuk a párommal, hogy beülünk valahova megebédelni. Pestről és a zajból kimenekültünk és hazafelé a 4-es számú főút mellet betértünk egy Katalin Csárda nevű étterembe. ( Monor és Monorierdő között).
Szép kis nádtetős épület, kis terasszal. Amikor megálltunk már láttuk, hogy ez a terasz egy kicsit talán ütött- kopott, de hát fő a bizalom , leültünk.
Illetve én majdnem hanyatt estem, mert a padnak volt némi mozgástere előre, hátra.
Akkor már sejtettem, hogy bajok lesznek. Jött a hölgy rendeltünk üdítőt, kaptunk étlapot, viszonylag kedves volt. Azon viszont határozottan meglepődtem, hogy az üdítőnket üvegben hozták ki és nem kaptunk hozzá poharat csak 2 db csíkos szívószálat. De azért reménykedtünk. Görög gyümölcslevest kértünk mindketten, a párom Cordon Bluet, én Dubbary sertésszeletet rendeltem.
Nem kis várakozás után kaptuk meg a gyümölcs levesünket,
ami lila színű volt és habzott. ( a görög gyümi leves fehér!!!!) Megkóstoltuk és hát félre is toltuk. Ha ember ért még istentelen rosszat, akkor ez az volt. Málna ízű, porból készült, langyos trutyiban úszott néhány gyümölcs. Többek között körte és alma is, aminek semmi keresni valója nem lett volna ebben a levesben.
A párom ennél a pontnál már több volt mint ideges.
Ráadásul beletelt egy kis időben mire észrevették, hogy nem eszünk.
Ekkor aztán kilibbent a hölgy és kérdezett (de bár ne tette volna): Nem ízlett?
Higgadtan elmondtuk, hogy sajnos nem, mert hát ez nagyon rossz.
Hölgy nézett bután majd kérdezett: Lehet, hogy az a baj, hogy ez nálunk ilyen kevert?
Párom: Milyen kevert? A gyümölcs levest nem főzni szokták?
Választ sajnos nem kaptunk, mert a hölgy otthagyott minket.
Ekkor úgy döntöttünk, juszt is megvárjuk a főételt.
Erre is sokat vártunk. A párom nem panaszkodott különösebben, szerinte ehető volt a husi és a rizs is. Csak az adaggal volt gondunk, mert bizony az egy féladagnál nem volt nagyobb. Na de az én Dubbarym! Hasábburgonyát kértem hozzá szerencsétlenségemre. Mert ugye égett volt és hideg és csucsogott a zsírtól.
A karfiolomat pedig úgy szétfőzték, hogy se íze se bűze nem volt, az állaga pedig ......
De megettük, mert már a szemünk kopogott.
Nem vártuk meg míg elviszik a tányérunkat, bementünk fizetni, ahol természetesen a végösszegbe a két el nem fogyasztott levest is beleszámolták.
A páromnál itt telt be a pohár, mert azt bizony nem fizette ki, amin a hölgy úgy megsértődött, hogy egy marék százassal adott vissza.
Ezúton szeretnék gratulálni a kedvességéhez!
Igazán kíváncsi lennék, hogy ellenőrzik manapság ezeket a helyeket? Tényleg megengedett ma az, hogy az ember egy rakás ......... kap a pézéért? Forgalmas út melletti étterem, ahová ha betéved egy külföldi biztos visszafordul oda, ahonnan jött!
és úgy döntöttem megosztom másokkal is borzalmas élményt.
